A zöld gondolkodás, a fenntarthatóság és a környezettudatosság mind-mind olyan fogalmak, amelyek egyre inkább meghatározzák a közbeszédünket, a mindennapjainkat és életünk számos területén jelennek meg a jövőnket is formáló iránymutatásként. Nincs ez másként a csomagolóiparban és a logisztikában sem. Szakembereket és iparági szereplőket kérdeztünk arról, hogy a csomagolástechnikában milyen zöld direktívák jelennek meg, mit mutat a jelen és mit hozhat a jövő.
(Fotó: Dobó Csaba)
Cikksorozatunk első részében a tudomány és a kutatás oldaláról vizsgáljuk a zöld fordulat realitását. Dr. Csevajda Pétert, a Széchenyi István Egyetem Logisztikai és Szállítmányozási Tanszékének munkatársát, a Csomagolás- és Környezetállósági Vizsgálólaboratórium minőségügyi vezetőjét kérdeztük.
A laikusok gyakran gondolják azt, hogy az olcsóbb csomagolástechnikák szennyezőbbek, és nem biztos, hogy megéri a cégeknek megújuló, újrahasznosítható anyagokra váltani.
– Nem lehet általánosan kimondani, hogy az olcsóbb csomagolás automatikusan szennyezőbb, ahogy azt sem, hogy a papír mindig jobb a műanyagnál, vagy a többutas rendszer mindig jobb az egyutasnál. A valódi kérdés az, hogy mit mivel hasonlítunk össze. Tehát nemcsak egy papírdobozt kell egy műanyag rekeszhez mérni, hanem például azt, hogy melyik rendszer képes az adott mennyiségű terméket sérülésmentesen, megfelelő eltarthatósággal és biztonsággal eljuttatni A pontból B-be az adott ellátási láncban. Ezért ebbe a kérdéskörbe beletartozik a csomagolás gyártása, a szállítás, a rakodhatóság, a visszfuvar, a mosás, az újrahasználatok száma, az életciklus végi kezelés és a terméksérülés is. Lehet olyan rövid, jól szervezett, nagy visszagyűjtési arányú ellátási lánc, ahol a többutas műanyag rekesznek kisebb a környezeti lábnyoma.
De lehet olyan hosszú, ritkán visszagyűjtő vagy nagy mosási igényű rendszer is, ahol az egyszer használatos hullámpapírlemez doboz kedvezőbb. Az sem mellékes, hogy a csomagolás mennyire védi a terméket. Egy gyengébb csomagolás okozhat több sérülést, termékveszteséget, pótlólagos gyártást és szállítást. Előfordulhat az is, hogy a rosszabb teherbírás miatt több csomagolóanyag, több térfogat vagy több fuvar szükséges. Ezért a csomagolás minimalizálása önmagában nem feltétlenül környezetbarát döntés. A realitás ezért nem az, hogy egyetlen „zöld” anyag levált minden mást. Inkább az, hogy kevesebb lesz a felesleges csomagolás, nő az újrahasználhatóság és az újrahasznosított alapanyag szerepe, valamint ott terjednek a többutas rendszerek, ahol azok működtethetők. A csomagolásnak minimális tömeg és térfogat mellett kell ellátnia a funkcióját, a többutas rendszereknek pedig biztonsági, higiéniai, pénzügyi és visszagyűjtési feltételeknek is meg kell felelniük.
Mikor éri meg a többutas csomagolás?
A cégeknél a fő szempont a profitmaximalizálás. Lehet-e olcsóbb valamikor a megújuló csomagolás, mint a filléres műanyag?
– Igen, de nem minden terméknél és nem minden ellátási láncban. Nem kizárólag a csomagolás árát kell nézni, hanem a teljes rendszer költségét: beszerzés, raktározás, sérülések, selejt, visszáru, logisztika, mosás, munkaerő, hulladékkezelési díjak és jogszabályi megfelelés. Egy többutas csomagolás darabonként drágább lehet, de sok használati ciklus, jól szervezett visszagyűjtés és kis szállítási távolság mellett összességében olcsóbbá válhat. Ugyanígy az egyszer használatos műanyag darabára ma is lehet alacsony, de az újrahasznosítási költségek, a gyártói felelősségi díjak és az új szabályozási elvárások egyre inkább beépülnek a teljes költségébe. A többutas csomagolás nem új találmány, régóta működik ott, ahol a termék, a termékvédelem, a higiénia, a visszagyűjtés és a költségstruktúra ezt lehetővé teszi.
A Csomagolás- és Környezetállósági Vizsgálólaboratóriumunk vezetője, dr. Böröcz Péter János már a 2010-es doktori értekezésében is ezzel a témával foglalkozott. De másik kollégám, dr. Vöröskői Kata is az egyutas-többutas kérdést vizsgálta doktori értekezésében több évvel ezelőtt. Az ár fontos, de csak azután értelmezhető, hogy tisztáztuk mit nevezünk megújulónak, újrahasznosíthatónak, újrahasználhatónak és valóban környezetileg kedvezőbbnek (mai divatos szóval „zöldnek”). A laboratóriumunk YouTube-csatornáján az érdeklődők „Zöld csomagolás vagy zöld illúzió” címen találnak a Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Akadémiai Bizottsága 53. közgyűlésén elhangzott előadást ebben a témában. Tehát a jó kérdés nem az, hogy papír vagy műanyag, hanem az, hogy melyik teljes rendszer teljesíti jobban ugyanazt a feladatot, kisebb környezeti és gazdasági teher mellett.
A termékvédelem is fenntarthatósági kérdés
A zöld direktívák milyen kihívások elé állítják a szakmát, mivel találkoznak önök a vizsgálataik során?
– A szakma legnagyobb kihívása nem egyszerűen az, hogy a műanyagot valamivel lecseréljük. Sokkal inkább az, hogy kevesebb anyagból, nagyobb újrahasznosíthatóság mellett is megmaradjanak a csomagolás alapvető funkciói. Védje a terméket, biztosítsa a megfelelő eltarthatóságot, legyen biztonságos, jól rakatolható és gazdaságosan szállítható. A hozzánk szállítási tesztekre küldött csomagolt termékeknél azt látjuk, hogy nagyon sokszor csak a műanyag párnázóanyag papírra cserélésével le akarják tudni a „problémát” a vállalatok, de ha nem rendszerként gondolunk a csomagolásra, akkor ez nem lesz valódi megoldás. A lehetséges új „zöld” alapanyagokkal kapcsolatban is indokolt az óvatosság.
Egy csomagolóanyag esetében ugyanis nemcsak az a kérdés, hogy a használat után milyen könnyen bomlik le vagy kezelhető hulladékként, hanem az is, hogy a teljes használati idő alatt mennyire őrzi meg a szükséges védelmi tulajdonságait. Ami a felhasználás után nagyon gyorsan és könnyen lebomlik, annál felmerülhet a kérdés, hogy például nedvesség, hőmérséklet-ingadozás vagy mechanikai igénybevétel hatására nem kezd-e el már a szállítás és raktározás során is romlani. Ha ez a csomagolás gyengüléséhez, sérüléséhez vagy a termék védelmének romlásához vezet, akkor a kedvezőnek szánt megoldás végül éppen többlet-termékkárral és nagyobb környezeti terheléssel járhat.
Új anyagok, régi kérdés: bírja-e a szállítást?
Milyen irányban folynak most a kutatások, fejlesztések?
– Az egyik fontos terület a jobb újrahasznosíthatóságra tervezett csomagolás, egyszerűbb anyagszerkezetek, kevesebb zavaró bevonat, valamint újrahasznosított alapanyagok alkalmazása. Például eddigi inhomogén anyagú csomagolóeszköz helyettesítése homogénnel. Így ugyanis a nehezen szétválasztható megoldást olyan kialakítás váltja fel, amely a meglévő hulladékkezelési rendszerben ténylegesen feldolgozható. Ez a csere többnyire csak az adott anyag fejlesztésével oldható meg természetesen, hogy a termékvédelem szempontjából fontos követelményeket önmagában is el tudja látni ez az anyag. A másik nagy fejlesztési terület a többutas rendszerek működtethetősége. Itt nemcsak magát a ládát vagy palackot kell megtervezni, hanem a teljes visszagyűjtési, mosási, ellenőrzési és visszaszállítási rendszert is.
Ezért a többutas csomagolás valójában nem pusztán termék-, hanem ellátásilánc-fejlesztési kérdés. A harmadik fontos terület a mérések és az életciklus-elemzés összekapcsolása. Nem elegendő azt vizsgálni, hogy miből készült egy csomagolás. Tudni kell azt is, hány használati ciklust bír ki, hogyan viselkedik nedvesség, hőmérséklet, rázkódás, ütés vagy rakodási nyomás alatt, és mennyi terméksérülést képes megelőzni.
A zöld csomagolás zárt rendszerben működik igazán
Vannak már pozitív példák környezettudatos fordulatokra az iparág területén?
– Pozitív példák elsősorban ott vannak, ahol az ellátási lánc zárt vagy jól szervezhető. Ezeknek a többsége már évtizedek óta többutas rendszerben szervezett. Ilyenek lehetnek a gyártóüzemek közötti szállítások, az autóipari logisztika, az áruházi ellátás szabványos rekeszekkel, illetve bizonyos ital- és élelmiszeripari rendszerek. Ezekben az esetekben a ládák, palackok vagy szállítóegységek visszajutnak a rendszerbe, sokszor használhatók, és a mosás vagy javítás is tervezhető. Itt a többutas csomagolásnak gazdasági és környezeti szempontból is volt, van és lesz létjogosultsága. Vannak azonban területek, ahol rövid távon nem várható egyszerű, általános „zöld” helyettesítés. Az általános termékbiztonság, a termékek érzékenysége, a nyomon követhetőség, a jogszabályi megfelelés vagy a sterilitás miatt a friss- és készélelmiszer-csomagolásokra, orvostechnikai eszközökre és a gyógyszeripari csomagolásokra gondolok elsősorban.
A lényeg tehát az, hogy nincs univerzális „zöld” csomagolóanyag. Egy megoldás akkor nevezhető kedvezőbbnek, ha a konkrét termékhez, a konkrét szállítási útvonalhoz és a tényleges hulladékkezelési rendszerhez illesztve kisebb környezeti terhet okoz, anélkül, hogy közben több terméksérülést vagy többletlogisztikát eredményezne.
Dobó Csaba | Fotók: Shutterstock
Transpack Tudástár: zöld csomagolás – A zöld csomagolás olyan rendszeralapú csomagolási megoldás, amely nem pusztán anyagválasztással, hanem termékvédelemmel, újrahasználhatósággal, újrahasznosíthatósággal, többutas logisztikával, életciklus-szemlélettel és teljes ellátási láncra vetített környezeti terheléssel értékelhető.
