Az ausztrál University of Technology Sydney (UTS) Business School szakértői közzétettek egy tanulmányt, amely arra figyelmeztet, hogy komoly üzleti kockázatot jelenthet, ha a vállalatok nem reagálnak a tudományos eredményekre és a fogyasztók növekvő aggodalmaira a mikroműanyagok lehetséges káros hatásaival kapcsolatban. A problémához a műanyag csomagolások is hozzájárulhatnak.
450 millió tonna műanyagot termelünk
A Microplastics: Preparing for Australia’s Next Regulatory Shift (Mikroműanyagok: felkészülés Ausztrália következő szabályozási fordulatára) című tanulmány szerint a világ műanyagtermelése már meghaladja az évi 450 millió tonnát, és változatlan gazdasági gyakorlat mellett csaknem megháromszorozódhat, elérve az 1,2 milliárd tonnát.
„A csomagolás a mikroműanyagok egyik fontos potenciális forrása, mivel a nagy mennyiségben használt, rövid élettartamú műanyagok a gyártás, a használat és a hulladékkezelés során apró darabokra töredezhetnek. A legnagyobb kockázatot a vékony fóliák, habanyagok, kis méretű alkatrészek, valamint a hőnek, súrlódásnak, ultraibolya sugárzásnak vagy nem megfelelő hulladékkezelésnek kitett csomagolások jelentik.
Az uniós adatok szerint a műanyag csomagolások és az apró műanyag tárgyak a tengeri hulladék 65 százalékát teszik ki. Ez jelentős mennyiségű olyan hulladékot jelent, amely idővel mikroműanyagokra bomolhat. Az EU becslése szerint 2019-ben 52–184 ezer tonna műanyag granulátum kerülhetett ki a környezetbe, és a legnagyobb becsült veszteségi arány a szállításhoz és a logisztikához kapcsolódott.” – mondta Martina Linnenluecke, az UTS Centre for Climate Risk and Resilience professzora és a tanulmány társszerzője a Packaging Insightsnak.
A szabályozás is reagál az aggodalmakra
A szakértők rámutatnak, hogy az Európai Unióban, az Egyesült Államok egyes tagállamaiban és több délkelet-ázsiai országban már célzott korlátozásokat vezettek be a műanyag termékekből – köztük a csomagolásokból – származó mikroműanyag-kibocsátás csökkentése érdekében.
„Ahogy nő a probléma ismertsége és szigorodnak a szabályozások, arra számítunk, hogy nemcsak a fogyasztók, hanem a befektetők és a szabályozó hatóságok is egyre inkább elvárják majd a vállalatoktól annak bizonyítását, hogy a csomagolás valóban szükséges, nem túlzott mértékű, biztonságosan tervezték, és teljes életciklusa során várhatóan nem károsítja sem a környezetet, sem az emberi egészséget” – mondta Linnenluecke.
Ross Gordon, a tanulmány társszerzője és az UTS Change for Good professzora hozzátette: „Az egyszer használatos műanyag zacskók betiltása csupán a kezdet, miközben a kormányok az egyre több tudományos bizonyítékra és a társadalom növekvő aggodalmára reagálnak.”
A tanulmány szerint a mikroműanyagok kérdése nem csupán technikai vagy szabályozási probléma, hanem viselkedési kihívás is. Ezt befolyásolja, hogyan tervezik, forgalmazzák, használják, tartják karban és ártalmatlanítják a termékeket az ellátási láncokban és a mindennapi életben.
Az ausztrál Klímaváltozási, Energiaügyi, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium nemrég frissítette a körforgásos csomagolási gazdaságra vonatkozó stratégiáját. Közleménye szerint az intézkedés segítheti a csomagolóipart az egyszer használatos műanyagok mennyiségének csökkentésében. Eközben az ausztrál újrahasznosítási és csomagolóipar szereplőinek levele arra szólította fel a kormányt, hogy „sürgősen” vezessen be csomagolási reformokat, különben fennáll az ausztrál műanyag-újrahasznosítási ágazat „összeomlásának veszélye.
Felkészülés a szigorúbb szabályozásra
A szakértők szerint a vállalkozásoknak könnyen hozzáférhetővé, hitelessé és megfizethetővé kell tenniük azokat a megoldásokat, amelyek kisebb mikroműanyag-kibocsátással járnak, ahelyett, hogy kizárólag a fogyasztóktól várnák a változás kikényszerítését.
„A vállalatoknak fel kell térképezniük, hogy működésük során hol kerülhetnek ki műanyagok és műanyagrészecskék a környezetbe. A csomagolásokat valós használati körülmények között kell tesztelniük, a legnagyobb kockázatot jelentő típusokat pedig újra kell tervezniük. Emellett szigorítaniuk kell a műanyag granulátumok elvesztésének megelőzését szolgáló intézkedéseket, javítaniuk kell a beszállítói lánc nyomon követhetőségét, valamint hiteles bizonyítékokkal kell alátámasztaniuk környezetvédelmi állításaikat, még mielőtt a szabályozás kötelezővé tenné ezeket az intézkedéseket” – mondta Linnenluecke.
A professzor szerint a fokozott ellenőrzés és az átlátható jelentéstétel, a körforgásos üzleti modellek, az újrahasznosított alapanyagot tartalmazó termékek, valamint az anyaginnováció egyaránt hozzájárulhatnak a bizalom megteremtéséhez és a hatékonyság növeléséhez, miközben a fogyasztók aggodalma is egyre erősödik.
Linnenluecke szerint azok a vállalatok, amelyek nem tesznek lépéseket, egyre nagyobb reputációs és jogi kockázattal szembesülhetnek, ahogy nő a probléma ismertsége és szigorodnak az adatszolgáltatási követelmények.
„A kérdés nem az, hogy megváltoznak-e a műanyagokat használó ellátási láncok, hanem az, hogy milyen gyorsan történik meg a változás, és kik állnak majd az élére.”
Forrás: packaginginsights.com
Transpack Tudástár: Mikroműanyag – A mikroműanyagok apró műanyagrészecskék, amelyek részben eleve kis méretben kerülnek a környezetbe, részben nagyobb műanyagtermékek és csomagolások töredezésével keletkeznek. A csomagolásoknál különösen a vékony fóliák, habanyagok és kis műanyag elemek jelenthetnek potenciális forrást, illetve azok az anyagok, amelyeket használatuk során hő, súrlódás vagy UV-sugárzás ér. A mikroműanyag-kibocsátás mérséklése ezért egyre inkább csomagolástervezési, hulladékkezelési és vállalati kockázatkezelési kérdéssé is válik.
